Az újratölthető lítium-ion akkumulátorok feltalálásának útja tele van tudományos kihívásokkal és technológiai áttörésekkel. 1972-ben jelent meg az első újratölthető lítium-ion akkumulátor, amelyet Stanley Whittingham amerikai tudós fejlesztett ki sikeresen az Exxonnál.
Ez az akkumulátor titán-diszulfidot használt katódként, fémes lítiumot anódként, és folyékony elektrolitokat használt, lehetővé téve a lítium-ionok interkalációját és deinterkalációját, így megvalósítva az akkumulátor töltési és kisütési funkcióit. Az akkori technológiai korlátok és a tisztázatlan piaci igények miatt azonban ez az akkumulátor nem tudott széles körben elfogadottá válni. Ezt követően a világ minden tájáról érkező tudósok tovább mélyedtek az újratölthető lítium-ion akkumulátor-technológia kutatásában. John B. Goodenough brit tudós jelentős áttörést ért el az 1980-as évek elején, amikor kifejlesztett egy lítium-kobalt-oxiddal katódanyagot tartalmazó akkumulátort, amely jelentősen megnövelte az akkumulátor feszültségét és teljesítményét. Erre az alapra alapozva Akira Yoshino japán tudós tovább javította az akkumulátor stabilitását és biztonságát azzal, hogy az anód anyagát kőolajkokszból származó szénalapú anyagokkal cserélte le.
Végül a Sony Corporation volt az, amely 1991-ben támogatta az újratölthető lítium-ion akkumulátorok kereskedelmi forgalomba hozatalát, amelyeket később széles körben alkalmaztak hordozható elektronikus eszközökben, például kamerákban és mobiltelefonokban, forradalmasítva ezzel az emberek életmódját. Kijelenthető, hogy az újratölthető lítium-ion akkumulátorok feltalálása több nemzet tudósainak együttműködési erőfeszítéseinek bizonyítéka.